Hogy mire tanít a karantén?

A harmadik negyvenórás karantén kezdődik ma délután egy órától egészen hétfő hajnali öt óráig, ez remek alkalmat ad arra, hogy főzőtudományomat bővítsem. Keresek-kutatok a receptek között, és közben az órára pillantok, hogy időben vagyok-e még… Amint megvan a sütni kívánt finomság, összeírom a listát, és elindulok a közértbe. 
Alig teszek meg pár métert a bolt felé, és csupa ismerősbe botlom. Most a helyzetre való tekintettel nem fogunk kezet, nem ölelkezünk, csak amolyan távolságtartóan üdvözöljük egymást, és talán a humor az ami oldja a mindannyiunkban ott lappangó várakozással teli feszültséget. Mindenki viccel, és próbálja elütni a helyzet élét, de mindnyájan érezzük, hogy ez így nincsen rendbe… Amint hazaérek, eleget teszek a megelőzés általános szabályainak, majd kiülök a teraszra egy kicsit élvezni a tavaszi nap melegét, de a szirénázó rendőrautó figyelmeztet az idő múlására, és arra hogy már csak öt perc van hátra a kijárási tilalomig. 
Én csendesen tovább figyelem az utcát, ahogy teljesen kiürül, és egy evakuált város képei tárulnak fel bennem, majd akaratlan is eszembe juttatja egy híres riportfilm képeit a világ egyik legelhagyatottabb városáról, Pripjatyról. 
Egy ideig még én is elidőzöm a napsütésben, majd visszahúzódom a konyhába, hogy neki vágjak életem első fonott fánkjának. 
Miközben a tészta pihen a melegen, addig rápillantok a hírekre, és szomorúan veszem  tudomásul, hogy ismét nőtt a fertőzöttek száma. Immár 333 esetről, és 18 elhunytról számol be a sajtó, de a jó hír, hogy az elmúlt huszonnégy órában tíz embert nyilvánítottak gyógyultnak…
Pedig már olyan szépen visszaszorultak a számok, hogy szinte örültem, és felcsillant a szemem, hogy a megszorítások meghozták hatásukat, de sajnos ennek ellenére is huszonkilenc új esetet regisztráltak az elmúlt 24 órában.  
Miközben formázom a tésztát, hajtogatom a kis koszorúkat, arra gondolok, hogy milyen lesz az emberi kapcsolatok mivolta a járvány után? Megint ölelkezünk és pusziszkodunk majd mint azelőtt, vagy végleg belénk nevelt ez a vírus egy tisztes távolságtartást a többi emberrel szemben? Ahogy az is felvetődik bennem, hogy mit tanulunk ebből az esetből? Másképp fogunk-e bánni a földdel, magunkkal, egymással és legfőképpen a családdal?
Ahogy ezen kérdések felmerültek bennem, a saját válaszaim már meg is születtek… Hogy én mit tanultam? 
Sok mindent, de ami a legfontosabb számomra, hogy türelmet magammal és másokkal továbbá a fánkommal szemben, illetve már nem idegeskedem azon amin amúgy sem tudok változtatni, csak kihozom a legjobbat belőle. 
Ui.: A fánk nagyon finom lett és szalagos ahogy kell. A nagymamám büszke lenne rám.

Facebook